Egyéni beszélgetés gyerekekkel

A mai – kissé kaotikussá váló, ingerekkel túltolt-  összetett világában az egyén felé az élet minden területén alapvető fontosságúvá lett a folyamatos változás, megújulás, fejlődés képessége. Előtérbe került az ÖNISMERET, saját képességeinknek, vágyainknak, céljainknak, de korlátainknak, hiányosságainknak megismerése is. Az önmegismerés folyamata születésünktől halálunkig tart. Meg kell tanulni kapcsolatba lépni önmagunkkal! Merni kell szembenézni tulajdonságainkkal, cselekedeteinkkel!

Mivel minden életkornak megvan a maga sajátos jellemzője, így az is, mi módon teszünk szert újabb és újabb önismereti élményekre, saját, személyes, belső tapasztalatokra. Ha már gyermekeinknek megtanítjuk a tudatos önreflexió képességét, sok zsákutcától, tévedéstől, csalódástól kímélhetjük meg.

Korunk történéseinek dzsungelében a legtöbb ember számára nagyon nehéz eligazodni, könnyen eltévedünk, „gödörbe esünk”, ahonnan nem látjuk a kiutat, vagy eddigi megküzdési stratégiáink nem elégségesek az akadály leküzdéséhez. Ilyenkor van szükség egy külső segítőre, aki más perspektívából látja a problémát, ugyanakkor személyes érzelmek nem vezérlik, nem homályosítják el látásmódját, mégis kellően empata ahhoz, hogy a másokban zajló belső megélésekre is rátudjon hangolódni.

Azt vallom, elengedhetetlenül fontos, hogy egészen kicsi kortól kezdve belecsepegtessük mindenkibe az önismerettel való foglalkozás késztetését, motivációját s így a felnövekedés során teljesen természetessé válik majd, hogy minden egyes életszakaszban más és más hatások, megélések, nehézségek érnek minket, s az újabb szakaszokba már mindenki felkészültebben és komoly megküzdési stratégiákkal felvértezve fog megérkezni, ezáltal kevésbé lesz testidegen az önmagunk mélységeibe való leereszkedés is. Én ebben látom a megoldókulcsot. Az önmagunkkal való őszinte szembenézéssel, amit már egészen kis kortól kezdve el lehet sajátítani, ha adott erre egy biztonságot nyújtó befogadó fél vagy közösség, ahol felvállalható minden gondolat, nehézség, különcség, félelem, bármi.

Úgy tapasztalom, hogy bármiféle megtorpanást nagyon eredményesen lehet önismereti játékokra épülő beszélgetős közegben újra indítózni. Valójában az eddigi kis- és nagy kamaszaim, vagy éppen korábbi felnőtt csoportjaim is mind ezt a célt szolgálták, magyarul egy önműködő beszélgetős „terápiás” közeg, hiszen az együtt töltött idő alatt bámulatos módon megnő az egymás iránti bizalom. Visszatekintve korábbi gyerek csoportjaimra, bátran állíthatom, hogy egy idő után teljes természetességgel beengednek engem és egymást is a saját világukba, megnyílnak, kibontakoznak és azt hiszem a legtöbb szülő is meglepetten ámuldozna gyermeke nyitottságát, önfeltárulkozását, önfelvállalását hallva, látva. Számomra pedig a lehető legnagyobb ajándék, hogy mindezt átélhetem velük együtt és általuk.

Van, akinek szimpatikusabb, ha először egyéni beszélgetések során enged be világába, van, aki szívesebben csatlakozik mindjárt a kortársak csoportjához. Eddigi tapasztalataim alapján, általában az egyéni beszélgetések után szinte mindegyik gyerek önmagától érez késztetést, hogy becsatlakozzon a csoportozásokba is.

Hát ebben rejlik az úgymond gyógyító közeg anélkül, hogy bármi különöset tennék. Egyszerűen tartozunk valahová, ahol vállalható minden egyes rezdülés, gondolat és felbukkanó, kitörő érzés, legyen az bármilyen megdöbbentő, vagy félelmetes is.

A legtöbben úgy növünk fel, hogy nem kapunk „jó minőségű szeretetet” szülőktől, rokonoktól, párkapcsolatból, iskolából, és azt tanuljuk meg, hogy nem vagyunk elfogadottak, szerethetőek. A gyerekek közti munkám során folyvást ezekre kapok visszacsatolást, minden fizikai, pszichés tünet alfája-omegája az önelfogadás hiányosságaiból kerekedik ki. Megannyi ilyen és ehhez hasonló mondatot szükséges átgyurmázgatni velük és bennük, mint pl. „de hisz azt mondták rám, hogy oly béna/ tehetségtelen/ronda/ kövér/ vékony/ ilyen-olyan vagyok ”.

Ám én sem mondhatom nekik csupán azt, hogy „ó, ne is törődj vele, hülyeségeket mondanak, vagy dehogy vagy az..”. Mert ha őszinte vagyok magammal, akkor velük is annak kell lennem, s mivel magam is megtapasztaltam, hogy attól, hogy valaki azt mondja nekem, hogy „higgy magadban mert gyönyörű vagy” ….hát ettől a mondattól nem tudom ki látta magát gyönyörűnek?? Én biztos hogy nem. Akkor valószínűleg ők sem, s ezzel csak az ellenkező hatást érném el.

De egy elfogadó, önfejlesztő „terápiás” közegben, ahol hasonló kérdésekkel és belső küzdelmekkel néz szembe mindenki, na... ott már elindulhat valami önbizalom-tuning, teljesen spontán.

Magamat ebben a folyamatban akár az egyéni beszélgetések, akár a csoportos foglalkozások során az egyénnel, a közösséggel együtt áramló, egymás mellett haladó, épp úgy úton járó, támaszt nyújtónak nevezném és semmiképpen sem tanácsot osztogatónak. A célom sosem az volt, hogy valamilyen, ún. újabb tanítást átadjak egyéni vagy közösségi szinten, hanem hogy mindenki, legyen akárhány éves, megtalálja a saját válaszait a saját elakadásaira, bizonytalanságaira.

Ebben a folyamatban tudom kísérni a gyerekek útját egyénileg vagy a közösség tagjaként együtt áramolva.

Ár

60 , 180 perc
5.000 Ft / óra

Rólam mondtátok

Azért szeretünk ide járni, mert…

  • mindig meghallgatnak
  • ha bármi olyan gond van, meglehet beszélni
  • itt nincs kiközösítés
  • mindenki megértő és kedves
  • mert felvidítanak a lélekgyurmások
  • sokat játszunk, ami segíti az önbizalmunkat
Petra, Luca, Kira