Mesélő kavicsok

Miért kapta a „Mesélő kavicsok"  elnevezést?

Aki engem kicsit is ismer, jól tudja, hogy lelkes kavicsgyűjtögető vagyok.

A legtöbb ember számára a kavics egy jelentéktelen valami, ami az út szélén hentereg és félre rugdossuk általában, ám nekem valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag kicsi korom óta különös vonzalmam van a kövekhez… és világért sem hagynék ott olyat, amin hirtelenjében megakad a szemem. Amikor a tenyeremben tartom őket, mindig mesélni kezdenek nekem…

egy egyszerű kavicsban évmilliárdok üzenete rejlik, azok számára persze, akik meg akarják hallani…

Talán épp ezáltal született meg bennem ösztönösen is a késztetés, hogy az üzeneteiket közvetítsem...s hogy valami formálódjon belőlük a kezeim között…

Persze korántsem olyan mint egy gyurma vagy agyag, ami plasztikus és könnyen formázható, de éppen ez a kihívás benne, hogy a szilárdsága ellenére is bele lehessen vinni valami dinamikát amitől aztán életre kelhet…

Mikor kezdődött ez a kavics szerelem?

A kavicsok iránti érdeklődésem már gyermekkoromban kezdődött …Amint kezembe vettem egy kavicsot, valahogy furcsamód elvarázsolódtam általuk, szinte minden zsebemben lapult néhány érdekes kő, mint afféle varázskavics. Nem tudtam betelni a színekkel, a formákkal és a változatosságukkal. A kezemben forgatva őket, mindegyikben felfedeztem valami érdekeset. Ez a rajongás hol elhalványult, hol fellobbant, de sohasem múlt el véglegesen.

Mondhatni több mint tíz évvel ezelőtt ragadott teljesen magával a kavicsfestés, valamint a kavicskép alkotás világa.  Aki engem ismer kicsit közelebbről,  már egyáltalán nem mosolyogja meg ezt a különleges vonzalmamat a kövekhez, sőt a kavicsokat, köveket mára már az egész családom és baráti köröm gyűjti nekem: vízpartról, parkolóból, kavicsbányákból vagy éppen kirándulásokról.

A legnagyobb örömöm mégis az, hogy ezzel a tevékenységgel másokat is megfertőztem már, hiszen sikerült felébresztenem bennük a lelkesedést az önmagukban rejlő képességeik kipróbálásához.

Hogy készülnek az alkotások?

A kavicskép készítés első pillanatától az utolsóig, egy kalandos felfedezés történik. Valószínűleg mindenki mást látna bele egy-egy kavicsba…. van úgy, hogy egyetlen különleges jelentésű kavics köré épül az egész kép, és van úgy, hogy a megálmodott kavicsképhez kell keresni a további megfelelő kavicsokat, de van úgy, hogy olvasok egy történetet, vagy éppen bennem kavarog egy megélt esemény hatására az érzelemgombolyag, ami által megindul bennem egy képi folyamat, melynek vetülete a kavicsképeken köszön vissza.

Apránként rakosgatom össze a kavicsokból a történetet, és így alakul ki az, amit szeretnék elmondani, közvetíteni általuk. Mindig úgy próbálom elkészíteni a képet, hogy átjöjjön az a hangulat, ami bennem van, hogy közvetítse, amit szeretnék kifejezni.

Nincs két egyforma alkotás, ahogyan nincs két egyforma kavics sem. Mint ahogy nincs két egyforma megélés, érzékelés, látásmód és életút sem.

Előfordult, hogy sokáig őrizgettem egy- egy különleges, értékes kavicsot, miután megtaláltam számára a méltó helyet az általam megélt történet képi világában, pontosan oda került , ahová leginkább illett.

Persze aztán, van olyan is, amikor sokáig rendezgetem, illesztgetem őket, míg a végleges forma kialakul.

Éppen ezért érzem azt, hogy egyetlen kő is határtalan jelentéssel bírhat.

Mi adta/adja az ihletet 1-1 alkotáshoz?

Hát maga az élet és a velem zajló események, történések érzelmi áradata….legyen az bármilyen is...szomorú, vagy éppen felemelő élmény… éppen ezért is mondom , hiszem és vallom mindig azt, hogy ez nem csupán hobbi, vagy fura hóbort , netán művészet, hanem sokkal inkább egy lélekemelő, önterápiás folyamat, afféle öngyógyítás is egyben….mint ahogy a legtöbb alkotó folyamat.

Lényeg az elmélyülés, a flow élmény, amikor valóban megáll az idő….

Azt gondolom, minden alkotás magán hordozza az alkotó léleklenyomatait is. Az alkotási folyamat közben átélt érzésvilág és üzenet beleivódik, pontosabban színnel és szívvel- lélekkel rásimul a kövekre, így ezáltal a festett kavicsokon, valamint a kavicsképeken is az általam megélt élmények, érzetek köszönnek vissza. Ez persze attól is függ, hogy életemnek melyik szakaszán haladok az adott pillanatban, amikor készül 1-1 alkotás. Éppen ezért, amikor valaki művészinek nevezi bármelyik tenyérben elférő kövemet, sokkal inkább mondom azt, hogy gyógyterápiás kavicsfestegető vagyok, mintsem művész.

Bizonyára mindenki mást és mást vél felfedezni a kavicsok hangulatában, mindenki számára mást és mást üzennek.  Persze számomra is az idő múlásával mindig valami újabb és újabb üzenet körvonalazódik abban a kivetülésben, amit maga a kavics képvisel.

A legizgalmasabb dolog az egészben az, hogy a festés, illetve a kavicskép készítés első pillanatától az utolsóig valójában egy kalandos felfedezés történik velem közöttük, általuk TENMAGamban.

Nos, ezt jelentik számomra a Mesélő Kavicsok, ami talán leghitelesebben a kiállítás megnyitóján egyik kedves tanítványom köszöntőjében hangzott el :

„….A tudomány szerint a kavics gömbölyded kődarab; kőzetek természetes szétesése útján létrejött, folyóvíztől simára csiszolt, fél centiméternél nagyobb átmérőjű darab, illetve ilyen kődarabkák tömege.  A hétköznapokban ennél sokkal egyszerűbb meghatározásait ismerjük. A kavics a kőművesnek a szilárd alap részét, a szélvédősnek a várható bevételt jelenti, a gyereknek a

játékot, amit kedvére rugdoshat a porban. De mit jelent a kavics Göncz-Varga Juditnak? Neki más a kapcsolata a kaviccsal, másképp hajol le a sok egyformának tűnő közül egyért, mert abban az ő gondolatainak, érzéseinek leendő hordozóját látja.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert láthattam életre kelni néhány kavicsot azok közül, amik most kiállításra kerültek. Láttam, ahogy egy-egy séta alkalmával Judit kiemeli a porból, simogatja, nézegeti, gondolatban megfesti őket. Nem tudhatjuk, talán nem is fontos, hogy a kavics formája inspirálja az ecsetet vagy egy, a fejben már elkészült kép segít kavicsot, hordozó alakzatot találni.

Ezek a kavicsok is csak egyek voltak a sokból, amit partra mosott a víz. A Juditból áradó, belső harmónia, művészet és empátia kellett ahhoz, hogy ezek a kavicsok ma itt ragyoghassanak, különlegesek legyenek és mesélhessenek…..”

(Teljes bejegyzés ITT olvasható)

S ha bárki kíváncsivá vált, neki vajon mit mesélnek, az térjen be ide időnként és nézze/hallgassa meg őket saját maga!

Galéria

Kattints a képre, majd a billentyűzeten a jobbra-balra nyilakkal léptethetsz a galéria képei között.

Rólam mondtátok

Jó ide járni, mert így tartalmasabbak a szombatjaim.

Luca, 14 éves